Szerda délután gondoltuk Milánnal , hogy tekerünk egyet csak
nyugisan semmi erőlködés nélkül.
A Szécsenyi bórvizhez mentünk majd ott egy fél óra szorakozás után
elhatároztuk ,hogy kitekerünk a bórviz melleti dombon a közelben
levő katonai bázis fele. El is indultunk én jó szokásomat tartva nem
váltottam vissza kellően és egy nagy roppanás ás a bringa megáll .
Én egyből leugrottam róla és jól megütöttem a sipcsontomat.
Pár hástókerékre vetett pillantás után megállapitottuk ,hogy
biza tengelytörés van, és a kerék nem forog a vázban. Nagy
örömömre elég messze voltunk a várostól igy hát nagy kinok
között elindultunk . Milán szerete volna ha sietek mert kiváncsi
lett volna a bicikliszervizesek arckifejezésére, de én nem tudtam
olyan gyorsan haladni ahogy Milán szerette volna igy hamar lettett
tervéről. Eszünkbe jutott , hogy jobb lenne ha a közelben levő
házunkhoz vinnénk mert úgyis ott kell megjavitani. Nagy nehezen
de beértünk a házunkhoz. Itt Milán hamar szétkapta a hátsó kereket
es megörökitette a törött tengejt. Ezután előbújt belőle a rakéták
lökhajtáskutatója , bemutatta ötletét és elkezdtünk gázzal megtöltött
flakonokat gyújtogatni. A látvany felejthetetlen volt , de egyszer csak
miközben Milén gyújtotta a gázt az túl hamar gyúlt be és megégette
a kezét elég rendesen. Nekem nem lett semmi bajom mivel én csak a
flakont fogtam. Miután elfogyott a gázunk elpakoltunk és indultunk
haza. Én meg mindig fájó lábbal , Milán meg fájó kézzel.
Ez volt a mi kalandos szerdai biciklizésünk.
No comments:
Post a Comment