A délelőtti locsolás után híivot Milán barátom hogy nem e lenne kedvem egyet tekerni.
Tőlem ezt nem is kellet kétszer kérdezni egyből igent mondtam. A túra elején meglátogattuk
a Zsögodi bórvíz forrást( ide napi rendszerességel járunk) és utána eldöntöttük, majd
elindulutnk a Hargita fele és addig mentünk ameddig bírjuk. Az út első szakaszakönnyű volt
mivel az út csak enyhén emelkedett. Így elég hamar elértük a Csiki Panoráma panzio
parkolóját és megcsodáltuk a csiki medencét:
Na de most kezdődőtt a neheze jöt a 10%-os
emelkedő ami nekem meredekebbnek tűnt. Itt már keményen izzadtunk, Milán bicajának nem nagyon tetszett de nem volt más választása. Így nagy nehézségek közt elértünk a Linakanyarhoz itt megtölttük flakonjainkat és idultunk tovább(felfele) :
az Anna panzio volt amihez Milán nagy reményeket fűzött hogy majd egy jót eszik, de a
panzio be volt zárva. Mire ide kiértünk Milán már nagyon el volt fáradva. Én elhatároztam,
hogy még megyek tovább hátha sikerül elemennem a hargitafürdői eltérőt ahol a 3-as kereszt
van felállitva. El is indultam (egyedül mert Milán inkább azt mondta hogy megvár)innem még kb 6 Km volt de végig hegyre . Az út kifele kemény volt. Láttam pár motorost akiknek vidáman integettem:
Végül az izadságomban fulldokolval de valahogy kiértem az eltérőzhőz. Itt gyorsan készíttem egy bringaemelős fotot és irány vissza, de akkor már a fél óra el volt telve:Jött egy 400 méteres szintkülönbséges ereszkedés. Útközben találtam egy kulacsot. Lennébb talákoztam Milánnal és tovább együtt folytattuk útunkat lefele. Útközben Milán talát egy csavarhúzot, én meg egy fél patkót. A városba beérve egy kis kerülővel meglátógattuk eggyik barátnőnket, majd jól meglocsoltuk egy flakon vízzel. Majd lassan hazatekertünk egy izgalmas bicajozás után.
Íme pár kép:
No comments:
Post a Comment