Egy aprócska teremtmény :D

   Hosszú idő után ismét bicajra pattantunk Ati barátommal és elindultunk. Az utunkat már a " túra " előtt elterveztük, íme:

Bike route 988460 - powered by Bikemap

Ez a szakasz körülbelűl 50 km-es, enyhe emelkedőkkel-lejtőkkel.
Délután 2 óra fele sikerült elindulnunk fitten és felkészülten. Bár ha Atit nézzük ez a kijelentés nem volt igaz ránézve mivel biciklis ruha nélkül, fényképezőgép nélkül, szerszámok, és kulacs nélkül jött tekerni (ez nem jellemző rá). Útunk első felében szép időt kaptunk, ó meleg volt és a nap is sütött, láttunk ismerősőket(pontosabban két tanárt iskolánkból). Első nagyobb pihenőnket Csíkszentmihályon tartottuk ami körülbelül másfél órára sikeredett Forma1-nézéssel egybekötve. Pihenőnkről elindulva ujjult erővel vágtunk neki útunknak. Sok győzködés után sikerült Atit rávegyem arra, hogy ne az aszfalt úton menjünk hanem a földúton. Útunk során bementünk egy kőbányába és megvizsgáltunk egy "vadvizí evezésre" alkalmas patakocskát ami inkább mondtható nagyobb sodrású folyonak de ez a név jobban illik rá.ÉÉÉS igen véget ért a szépidő. Szentmiklósnál elkapott az a fránya eső és 15perces kényszerpihenőt kellett tartsunk egy esőtől védett helyen ahol találtunk egy hirdetést amelyet egy "írástudatlan ember " írt mivel hemzsegett a helyesírási hibáktól. Ezt a "hírdetést" megosztom veletek is. Íme:

Hát igen, élnek még ilyen e

Ami után elindultunk azután csodálkoztunk ré arra, hogy egy aprócska kis kutyával mennyi kegyetlenséget eltudnak követni az emberek. Csíkborzsova határában találtunk az útmelett egy zsákot ami kivolt dobva és benne egy kutyakölyök próbáta felhívni magára a figyelmet, hogy még él és szeretetre szorul.Gyorsan lefékeztünk lesszáltunk a bringáról és oda mentünk hozzá. Nem lehetett több 1-2 hónaposnál és már a szemeiben látszódott az, hogy fél. Sokat nem tűnödtünk, egyből elhatároztuk, hogy elvisszük a kutyamenhelyre ahol biztonságban lesz és éhezni se fog. Beleraktuk nagy nehezen Ati táskájába és elindultunk Taploca fele. Útközben elneveztük Rocky-nak. Az utat nagyon élvezte, a száguldást lefele. Amire odaértünk a menhelyre látszódott rajta hogy mennyire megvan viselve és, hogy mennyire fáradt, koppantak le a szemei. A menhelyen átadtuk egy kedves kapusnak aki nagyon hálás volt azért, hogy bevittük oda Rocky-t. Sajnos a világban mé vannak ilyen emberek akik képesek ilyen " kegyetlenségeket csinálni egy olyan valakivel aki semmit sem ártott neki. Ez a bicaj "túránk" volt a legjobb, mert ezen jöttünk rá arra hogy nem elég ha csak mondunk valamit azt meg is kell valósítani.

(A későbbiekben felkeressük a menhelyet, hogy nézzük meg hogy van Rockye és képeket is készítünk majd róla ).

Rövid ám tartalmas bicajozás

Szerda délután gondoltuk Milánnal , hogy tekerünk egyet csak
nyugisan semmi erőlködés nélkül.

A Szécsenyi bórvizhez mentünk majd ott egy fél óra szorakozás után
elhatároztuk ,hogy kitekerünk a bórviz melleti dombon a közelben
levő katonai bázis fele. El is indultunk én jó szokásomat tartva nem
váltottam vissza kellően és egy nagy roppanás ás a bringa megáll .
Én egyből leugrottam róla és jól megütöttem a sipcsontomat.
Pár hástókerékre vetett pillantás után megállapitottuk ,hogy
biza tengelytörés van, és a kerék nem forog a vázban. Nagy
örömömre elég messze voltunk a várostól igy hát nagy kinok
között elindultunk . Milán szerete volna ha sietek mert kiváncsi
lett volna a bicikliszervizesek arckifejezésére, de én nem tudtam
olyan gyorsan haladni ahogy Milán szerette volna igy hamar lettett
tervéről. Eszünkbe jutott , hogy jobb lenne ha a közelben levő
házunkhoz vinnénk mert úgyis ott kell megjavitani. Nagy nehezen
de beértünk a házunkhoz. Itt Milán hamar szétkapta a hátsó kereket
es megörökitette a törött tengejt. Ezután előbújt belőle a rakéták
lökhajtáskutatója , bemutatta ötletét és elkezdtünk gázzal megtöltött
flakonokat gyújtogatni. A látvany felejthetetlen volt , de egyszer csak
miközben Milén gyújtotta a gázt az túl hamar gyúlt be és megégette
a kezét elég rendesen. Nekem nem lett semmi bajom mivel én csak a
flakont fogtam. Miután elfogyott a gázunk elpakoltunk és indultunk
haza. Én meg mindig fájó lábbal , Milán meg fájó kézzel.

Ez volt a mi kalandos szerdai biciklizésünk.

Keddi bicajtúra

Húsvét másodnapján, kedden igazi biciklisekhez híven mi is vásároltunk biciklis ruházatot:D . Az új ruháink "tesztelésére" a Csíkszereda-Tusnád távot tűztük ki célul.Tusnádot Szentsimon felől közelítettük meg. Pihenés képen Szentkirály végénél belekapaszkodtunk egy ló-húzta szekérbe kapaszkodva haladtunk 500métret. Csatoszegen egy kis pihenőt tartottunk ami alatt meglátogattuk Zsuzskát:

Kis, félórás pihenőnket követően tovább haladtunk Tusnád fele egy dimbes-dobos útszakaszon: 

Útközben egy falúban egy nagyon furán elhlyezett focipályát pillantottunk meg:

Elkövettük azt amit a biciklisek soha nem  szoktak: LEVÁGTUK A TÁVOT:

A főútra kiérve "száguldoztunk" a  frissen aszfaltozott útszakaszon.Kozmásra érve megakartuk látógatni Kazi barátunkat, de mivel túl későre vette észre, hogy ott vagyunk ezért nem sikerült  a találkozás :)) . Szntmártonra beérve ránk jött az éhség és nekifogtunk enni, de hamar rájöttünk, hogy kevés a vizünk és még annál is kevesebb ételünk volt. Nagy éhinség és szomjúság közt nehezen, de büszkén hazaértünk. Az útszakaszunk kb 50-60km volt.

Borviztúra hegyibicajozással öszekötve:D:D

A délelőtti locsolás után híivot Milán barátom hogy nem e lenne kedvem egyet tekerni.
Tőlem ezt nem is kellet kétszer kérdezni egyből igent mondtam. A túra elején meglátogattuk
a Zsögodi bórvíz forrást( ide napi rendszerességel járunk) és utána eldöntöttük, majd
elindulutnk a Hargita fele és addig mentünk ameddig bírjuk. Az út első szakaszakönnyű volt
mivel az út csak enyhén emelkedett. Így elég hamar elértük a Csiki Panoráma panzio

parkolóját és megcsodáltuk a csiki medencét:

 Na de most kezdődőtt a neheze jöt a 10%-os
emelkedő ami nekem meredekebbnek tűnt. Itt már keményen izzadtunk, Milán bicajának nem nagyon tetszett de nem volt más választása. Így nagy nehézségek közt elértünk a Linakanyarhoz itt megtölttük flakonjainkat és idultunk tovább(felfele) :

 A következő célunk
az Anna panzio volt amihez Milán nagy reményeket fűzött hogy majd egy jót eszik, de a
panzio be volt zárva. Mire ide kiértünk Milán már nagyon el volt fáradva. Én elhatároztam,
hogy még megyek tovább hátha sikerül elemennem a hargitafürdői eltérőt ahol a 3-as kereszt
van felállitva. El is indultam (egyedül mert Milán inkább azt mondta hogy megvár)innem még kb 6 Km volt de végig hegyre . Az út kifele kemény volt. Láttam pár motorost akiknek vidáman integettem:

Végül az izadságomban fulldokolval de valahogy kiértem az eltérőzhőz. Itt gyorsan készíttem egy bringaemelős fotot és  irány vissza, de akkor már a fél óra el volt telve:

 Jött egy 400 méteres szintkülönbséges ereszkedés.  Útközben találtam egy kulacsot. Lennébb talákoztam Milánnal és tovább együtt folytattuk útunkat lefele. Útközben Milán talát egy csavarhúzot, én meg egy fél patkót. A városba beérve egy kis kerülővel meglátógattuk  eggyik barátnőnket, majd jól meglocsoltuk egy flakon vízzel. Majd lassan hazatekertünk egy izgalmas bicajozás után.
Íme pár kép:

TestBike - kerékpár alkatrész, bicikli teszt, ár

TestBike - kerékpár alkatrész, bicikli teszt, ár

hasznos dolog lehet ha valami érdekel a biciklizéssel kapcsolatosan

Fun Bikers

2011.04.24.
Egy szép napos Húsvéti reggelre ébredtünk.Rég nem volt ilyen szép idő. Eme ritka pillanatot megragadva úgy döntöttük Attila barátommal, hogy jó lenne ismét biciklizni egyet.Ati a nyuszikától egy biciklis mezt kapott, tehát minden vágya az volt hogy ki próbálja. Találkoztunk is a "placcon" és elindultunk. Utunk Taploca fele vezetett ahonnan átmentünk Somlyóra és onnan pedig Pálfalvára. Itt is elengedhetetlen volt a fényképezkedés:

Pálfalva után átmentünk Csobotfalvára ahonnan elmentünk egy kis borvízforráshoz, amiből Attila bátorkodott inni, és azután "megjelöltem" a kis forrásocskát :)):)) .

A számomra legideálisabb útszakasz következett: lejtő:

Kihagyhatatlan volt számunkra a Csíksomlyói bórvíz. Eme rövid kis bringázás után mindenki hazament megpihent, evett, ivott és délután újjult erővel megint elindultunk biciklizni.
Most Zsögöd fele vettük az irányt ahol útközben sok érdekes dolog történt. Ati talált egy nagy vas láncot amit szerintünk a színesfémgyüjtők lovaik kikötésére használhatták, Ati ezt is elrakta mert gondolja eltudja adni a nagytatájának 10 lejért :))
Ám nem ez a legérdekesebb dolog, hanem az, amikor a távolból egy fekete Opel Cabriot láttunk, és láttuk hogy mozog benne valami. Közelebb mentünk hozzá hogy vegyük szemügyre és épp egy párocska "közösült" egymással a kocsi hátsó ülésén. Atival egyből röhögő görcsöt kaptunk és gyorsan elmentünk onnan. Ezt egy kis fényképezkedés követte :

Ati tanácsolta hogy menjünk haza de a sziklák fele. Megkérdeztem tőle, hogy milyenek az útviszonyok, ő nagy magabíztosággal állította hogy semmi emelkedő, tiszta egyenes szakasz.Hát Attila erre mondta azt hogy egyenes, semmi meredekség, semmi emelkedő:

Büntetés képpen az én biciklimet is taszíthatta kifele a sajátja mellet. Íme pár kép kálváriájából:

Amint felért a 2 biciklivel felpattantunk rájuk és hajtottunk a sziklákig ahol Attilából kitértek az evolúciós alsobrendüséges ösztönei és mászni kezdett:

Hát megkell hagyni szépen és gyorsan feltudott mászni, de mivel ami felmegy az egyszer le is jön, tehát le is kellet jöjjön ami már nehezebb feladatnak bizonyult:

Nagy nehezen lekászálódótt a "hegyről" és hazafele indultunk egy lejtős  részen. Kalandunk során megközelítőleg 25 km-t tekertünk.
Röviden ennyi összefoglalva egy jó nap és egy remek  közös program

Meglett a himnuszunk :D

Kedvenc mindenem a BICIKLI :D